Kedves Abigél és Dominik! Kedves Ünneplő Násznép!

Hadd mondjak köszönetet mindazoknak, akik eljöttek velünk együtt ünnepelni, és azoknak, akik áldozatos munkájukkal lehetővé tették, hogy most ennyien itt lehetünk.

Kedves Abigél!

Sok örömet és jókedvet szereztél nekünk, amíg velünk éltél. Sokszor hallottuk, ahogyan viccet mesélsz, és jókedvűen nevetsz. De eszembe jutnak, azok a percek, amikor az egyetemi évek alatt Mezőkövesden, a vonatra várva beszélgettünk. Láttam küzdelmeidet, sokszor elkeseredett helyzetedet. Emlékszem, ahogy biztattalak, hogy akik sírva vetnek, majd vigadozással aratnak.

Hát ez a nap is a vigadozás része. Örülhetsz, hogy megtaláltad azt, aki értékel téged, akivel együtt tudtok nevetni, és aki támaszod, szerető férjed lehet egy életen át.

Kívánom nektek, hogy életetek további részét is töltse be az őszinte öröm és békesség!

Egyet azonban tudnotok kell: Ahhoz, hogy mindez ne csak jókívánság maradjon, hanem valóság, szükségetek lesz az Örökkévaló jelenlétére és erejére.

Ő az, aki körülvesz benneteket a hűséges szeretetével, aki jóval tölti be életeteket, aki nem engedi, hogy ártsanak nektek, aki elkészített számotokra is egy jó tervet, egy békés életet.

Isten meg fogja adni, amit nektek ígér, de ti is tegyétek meg azt, amit tőletek kér!

És amit eddig kaptatok, és kapni fogtok Tőle, azért legyetek hálásak, és ne gondoljátok azt, hogy mindez magától értetődő.

Végezetül hadd zárjam jókívánságaimat a 105. zsoltár 4-5. versével: „Ti, akik keresitek az Örökkévalót, kívánjátok erejét, törekedjetek jelenlétére, és emlékezzetek csodás tetteire!”

Isten áldjon, és őrizzen benneteket életetek minden napján, és Ő tartsa meg mindvégig a ti házasságotokat is sok örömben és békességben!

Isten áldjon meg benneteket!